A hagyományos kínai orvoslás olyan szelíd gyógymód, amely a betegségek gyógyítására és fájdalomcsillapítására semmilyen káros anyagot nem használ. Nagyon fontos, hogy ennek a gyógymódnak nincs mellékhatása és erősíti az immunrendszert.

Rendelőnkben a beteg kikérdezése és vizsgálata után a számára legmegfelelőbb kínai gyógymódot alkalmazzuk:

AKUPUNKTÚRA

KÍNAI GYÓGYMASSZÁZS

KÖPÖLYÖZÉS

MOXIBÚCIÓ

KÍNAI GYÓGYNÖVÉNYEK

A köpölyözés egy ősi kínai technika, melynek során vákumos poharat/köpölyt helyeznek a bőrre (a vákumot hőmérséklet változással előidézve), ami magába szívja a bőr és a felszíni izomzat lokális részeit. Egyes esetekben a poharat lehet mozgatni a szívóhatás kifejtése közben is, így a hatás nagyobb kopolyterületen is kifejthető. Ezt a technikát sikló köpölynek nevezik. E kezelés bizonyos mértékben kapcsolható egyes masszázstechnikákhoz, mint pl. a tuina egy fontos aspektusához, a háton a gyors egymásutáni bőrcsípéshez. E gyakorlatban adott pontokon (pl. a hólyagmeridián pontjain) a bőrt addig csipkedik, amíg ki nem pirosodik. A köpölyözést az akupunktőrök bizonyos akupontokon alkalmazzák, valamint a test azon területein, melyekre a köpöly által érintett rétegeknél mélyebben fájdalom terjed ki. Amikor a poharakat a bőr felszínén mozgatják, a kezelés némileg hasonlít a guasha-ra is. A guasha egy délkelet-ázsiai népi gyógyászati módszer, melynek során gyakran egy érmével vagy más tárggyal a bőrt azzal a céllal kaparják, hogy feloldják a belső stagnálást. A poharak mozgatása a guasha-nál gyengédebb technika, mivel a síkosító anyag következtében a felszíni rétegek kevésbé sérülnek, mint a guasha esetében. Ennek ellenére bizonyos mennyiségű horzsolás itt is jelentkezik a fix pozíciójú és a mozgatott poharak esetében is

Bizonyos esetekben először kis mennyiségű vért engednek ki (luoci ? érszúrás) szúrótű használatával, és a poharat csak ezután teszik fel. A szúrást sokszor egy háromágú tűvel végzik az éren, és általában 3-4 csepp vért fakasztanak abból. Alkalmanként a bőrt kétoldalról nyomva serkentik a vért. E technikáról úgy tartják, hogy segíti a vérkeringést, feloldja a pangást és megszűnteti a fájdalmat és a duzzanatokat. Különösen toxikus hő tünetei, illetve különböző akut betegségek esetén alkalmazzák.

A köpölyözés korai története

A köpölyözés legkorábbi alkalmazásával kapcsolatos feljegyzések a híres taoista alkemistát, Ge Hongot (i. sz. 281-341) említik. A módszer a ?Kézikönyv sűrgős esetekre szóló előírásokkal? c. munkájában van leírva, ahol a poharat/köpölyt szarv helyettesítette, és a gennyes pörsenések elvezetése volt a cél. Mivel szarvat használtak, ezért a köpölyözés kínai elnevezése jiaofa (?szarv technika?) volt. Egy a Tang dinasztia alatt íródott könyvben, melynek címe ?A határ menti hivatalnokok igényei?, a köpölyözést tuberkulózisra vagy hasonló rendellenességekre javallották. A Qin dinasztia alatt Zhao Xuemin írta a ?Kiegészítés a Materia Medicához?-t, amiben egy egész fejezetet szánt a ?tűz pohár qi?-nek. Ebben hangsúlyozta a kezelés értékét, és a bambuszból vagy agyagból készített poharak használatával a szél-hideg típusú fejfájás, a szél eredetű bi szindróma, szédülés, hasi fájdalom stb. megszűntetését. Az ilyen kezeléseknél a poharakat az akupontokba szúrt tűkre lehetett tenni. A köpölyözés egyik célja a csatornákból a hideg kihajtása. E javallat oka részben az, hogy forró poharakat használtak. A bambusz poharakat gyógynövényes főzetben forralták előzőleg (ez az egyik shuiguanfa, vagyis nedves köpölyözés). A száraz és nedves köpölyözést is használták ízületi fájdalmakra. A köpölyözést használták a külső patogén faktorok, mint szél, nedvesség vagy hideg ártalmainak megszüntetésére is.

A 20. században az üvegpoharak megjelenésével sima vizespoharakat használtak, de készítettek vastagfalú üvegköpölyöket is kifejezetten a technika alkalmazásához. Az üvegpoharak megjelenése nagy segítséget jelentett, mivel az agyagpoharak könnyen törtek, a bambuszból készültek pedig a többszörös melegítés következtében gyorsan tönkrementek. Üvegpoharakat könnyebb készíteni, mint a gyakran használt réz vagy vas köpölyöket, amikkel a korábbiakat akarták helyettesíteni tartósságuk miatt. Ugyanakkor az üvegen keresztül lehet látni a bőrt, és meg lehet állpítani a kezelésre adott reakciókat.

Az üvegpoharakat a felhelyezés előtti pillanatban tűz adalékolásával vákumosítják, pl. úgy, hogy alkoholos pamutdarabot meggyújtva a pohárba dugnak, majd azt kivéve a poharat gyorsan a bőrre helyezik. Néha kis mennyiségű alkoholt tesznek a pohárba és meggyújtják. Ezt nevezik dijiufa-nak (?alkohol-tűz technika?).

A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt ? ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Később kifejlesztették a műanyag poharakat is, bár ez nem annyira alkalmas arra, hogy a bőrőn csúsztassák, mivel az élek nem elég simák, és a műanyag ellenállása sem megfelelő. A köpölyözés mai elnevezése a baguanfa (?poharas szívatás technika?).

Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra. Mivel a poharakat szobahőmérsékleten alkalmazzák, ezért a csatornákból a hideg elvezetésének javallata már nem aktuális. A poharak mozgatásával azonban termelődik kis mennyiségű, de lényeges hő a kezelés során, különösen ha síkosítóként melegítő olajat használnak.

A köpölyözést ma leginkább fájdalom enyhítésére, emésztési rendellenességekre, tüdő betegségekre (krónikus köhögés, asztma) és paralízis kezelésére használják, de alkalmazható más rendellenességekre is. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein. A poharakat csak húsos területeken lehet mozgatni, a mozgatás nem haladhat keresztül csontos éleken, mint pl. a gerincen.

A köpölyözési technikák gyakran követik az akupunktúrás terápiák normáit, némileg nagyobb hangsúllyal a háton lévő pontokon, mivel a technikát itt könnyebb alkalmazni. A legtöbb orvos leginkább a háti shu pontokon (hólyag meridián) és a dazhui pontokon való alkalmazást követi. A köpölyözést általában az akupunktúrás kezelést, vérengedést, vagy ?szilvavirág?tűvel való kezelést követően alkalmazzák.

Ugrás a lap tetejére ^